Oldalak

2013. január 27., vasárnap

Kenyeres töltelék önálló ételként azaz bagolysajt

A bagolysajt elnevezést a gyerekeim adták ennek az ételnek még óvodás korukban. Nem is tudom, hogyan nevezik egyébként. Én csak felnőtt koromban, itt, Baranyában találkoztam vele. Anyám konyháján csak hús (dagadó vagy csirke) töltelékeként létezett. De szerintem vállalható étel ez önmagában is, bár távolról sem diétás viszont pénztárcakímélő. Melegen sült hús mellé köretként vagy akár főzelékhez feltétként adható. De hidegen is népszerű nálunk egyéb hidegvacsorára valókkal. Úgy az igazi, ha van pecsenyezsírunk, azaz olyan zsír, amelyben előzőleg pecsenyehúst sütöttünk.

Hozzávalók: 60 dkg szikkadt kenyér, 3 fej vöröshagyma, 4 tojás, 2 csokor petrezselyemzöldje, 3 evőkanál pecsenyezsír, só bors.
Elkészítése: A kenyeret nagyobb kockákra vágjuk, beáztatjuk, a hagymát apróra vágjuk, és 1 kanál zsíron egy nagyobb edényben megpároljuk. Levesszük a tűzről. A petrezselyemzöldjét apróra vágjuk, s hozzákeverjük a hagymához. A kenyeret alaposan kinyomkodjuk, s ezt is az előzőekhez tesszük. Ráütjük a tojásokat is. Sózzuk és alaposan borsozzuk. Majd az egészet alaposan összedolgozzuk. Egy kisebb tepsit kikenünk egy evőkanál zsírral. A masszából az edényben két rudat alakítunk ki, s a maradék zsírt rákenjük a tetejükre. Középesen meleg sütőben addig sütjük, míg a tetejük megpirul. A tepsiben egy kicsit hűlni hagyjuk, majd vastagabb szeletekre vágva tálaljuk.


Diós céklakrém

Babette-nél láttam tegnap a cékla pestot. http://babette-babettefz.blogspot.hu/2013/01/cekla-pesto-corzetti-tesztaval.html Rögtön elképzeltem, hogy milyen finom lehet, és nagyon megkóstoltam volna. Körülnéztem, mi van itthon, amiből valami hasonlót készíthetnék. Volt cékla, dió, (hidegen sajtolt egerági) napraforgóolaj, fokhagyma. Úgy döntöttem, jobb híján már ennyi már elég lesz a kísérlethez. Mit mondjak?... Örülök, hogy belevágtam. Pirítósra tettem, ecetes tormával és saját készítésű csípős paprikarémmel gazdagítottam. Finom teát ittam mellé. Szerintem remek volt. De vigyázat! Szokás szerint megemlítem, hogy a családtagjaim olykor extrémnek minősítik az ízlésemet. :)

(Az alábbi mennyiségből kb. 4 dl céklakrémet kaptam.)

Hozzávalók: 20 dkg főtt (lehet sült is), meghámozott, kis kockákra vágott cékla, 10 dkg darált dió, 1 kiskanál só, 1 kiskanál 10%-os ecet, 4 gerezd fokhagyma, 1 dl olaj.
Elkészítése: A hozzávalókat konyhai aprítóba tesszük vagy botmixerrel pépesítjük, hogy teljesen homogén, krémszerű masszát kapjunk. 


Megjegyzés: Hogy mikor főzöm és mikor sütöm a céklát, az attól függ, hogy milyen a zöldég állaga. Ha már egy kicsit fonnyadtabb, akkor jobb inkább főzni. Egyébként meg én sültcékla-párti vagyok, mert szerintem úgy jobb az íze és a színe is. 

A diós céklakrém az eMpszi étrendje szerint semleges étel. Pirítóssal viszont tésztanapra ajánlom.

2013. január 20., vasárnap

Narancsos kuglóf

A receptet Anya találta a Gasztro c. rejtvényújságban. Be kell vallanom (szégyen ide, szégyen oda), hogy még soha nem sütöttem kuglófot. Van kuglófsütőm emberemlékezet óta, de valahogy kimaradt a kuglófsütés az eddigi életemből. Amíg bent laktunk a városban volt alattunk egy bolt, ahol árultak háromszínű kuglófokat, hatalmasak voltak és nagyon finomak. Aztán Baján az utcánkban is van egy pék, tőle is vettünk néha, az is fonom volt, de az is régen volt. Most úgy gondoltam, legyen. Annyira nehéz dolog nem lehet, még akkor sem, hogy ez valami kuglóf de lux-nak látszott. Az eredeti recept szerint mandulaforgáccsal kellett volna díszíteni, de az nem volt itthon, így jobb híján arra gondoltam, narancshéjat reszelek rá. Annamari meg nem szereti a fekete csokit, ezért egy-két szeletet fehér csokival vontam (volna) be, csak ezt meg egy kicsit beszívta a tészta. (Csak egy-két kockányi fehér csoki volt itthon). Legközelebb több fehér csokival készülök, mert érdekes lehet, ha az egyik szelet fehér, a másik fekete. 

Hozzávalók: 6 tojás, 20 dkg cukor, 15 dkg rétesliszt, 6 evőkanál frissen facsart narancslé (ez kb. 6 cl, egy közepes narancs leve), 1 narancs reszelt héja, 10 dkg vaj + a sütőforma kikenéséhez, 1 sütőpor.
Csokoládé a csokimázhoz, mandulaforgács a (itt reszelt narancshéj) a díszítéshez.
Elkészítése: A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét egy csipet sóval felverjük habnak és hozzáadunk 10 dkg cukrot. A sárgáját a többi cukorral kikeverjük, hozzáadjuk a megolvasztott, de nem forró vajat, majd apránként a sütőporral összekevert lisztet, a narancslevet és a reszelt narancshéjat. Végül óvatosan hozzákeverjük a felvert, cukros tojásfehérjét is. Alaposan kivajazott, kilisztezett kuglófformába öntjük, s előmelegített 200 fokos sütőben kisütjük. Tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy megsült-e már. A formában hagyjuk kihűlni. Miután kivettük a formából, rátesszük a csokimázat.
A csokimáz: A csokit (itt kb. 5-6 dkg) kockákra törjük, hozzáadunk 1-2 evőkanál vizet és gőz fölött vagy mikrohullámú sütőben (kb. 1 perc) felolvasztjuk. Hozzákeverünk 1 evőkanál étolajat. Én konyhai ecsettel kentem rá a csokit a kuglófra. Lehet ennél jobb megoldás is, nekem nincsen erről tapasztalatom, de így elég egyszerűnek tűnt. 

Téli délutáni teázgatáshoz, kávézgatáshoz kitűnő. Ilyen alkalmakra ajánlom.

2013. január 15., kedd

Császármorzsa


Gyerekkoromban nem szerettem, mert „morzsás”. Már nem tudom értelmezni ezt a kifogásomat, ma már elég jelentős mennyiséget képes lennék belőle elfogyasztani (ha nem kellene odafigyelnem a kalóriákra :) ). Valójában nem desszertnek szoktam készíteni, hanem valami tartalmasabb leves után második fogásként kerül az asztalra alkalmanként valami finom lekvárral.
Hozzávalók: 50 dkg búzadara, 7,5 dl tej, 5 tojás, 25 dkg mazsola, 20 dkg vaj, 20dkg cukor, 1 kávéskanál só, vanília(aroma) vagy kb. 2-3 tasak – 2,5 dkg vaníliáscukor, rum(aroma).
Elkészítése:  A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukor felét, fél rúd vanília kikapart belét vagy 1 evőkanál vaníliaaromát (vagy 2-3 tasak vaníliáscukrot), majd az ízesített langyos tejet a búzadarához keverjük óvatosan, hogy ne legyen csomós. Félretesszük. A mazsolát átmossuk és hozzáöntünk egy evőkanál rumaromát (vagy 2-3 kanál rumot). És ezt is a grízhez adjuk. A tojásokat feltörjük, szétválasztjuk. A fehérjét a sóval felverjük habnak, majd hozzákeverjük a maradék cukrot és egyenként a sárgáját. A habot óvatos mozdulatokkal a beáztatott grízhez keverjük. A vajat felolvasztjuk egy széles aljú lábosban vagy nagy serpenyőben (szerencsés, ha vastag aljú az edény, hogy ne égjen oda könnyen a készülő étel). Beleöntjük a masszát, és amikor már az alja sülni kezd, megkeverjük, összetörjük kicsit a tésztát, hogy újabb része kerüljön az edény aljára. Finom, ha egy kicsit meg is pirul itt-ott a massza. Kevergetve pár perc alatt készre sütjük. Lekvárral tálaljuk. 

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapra ajánlom - mérsékelt mennyiségben. De valójában nem felel meg az ételtársítás szabályainak, ezért aki ezt a szokást követi ne fogyassza... - túl gyakran. :) 

2013. január 13., vasárnap

Kakaós kalács

Sajnos nincs rendes kép ehhez a bejegyzéshez, mert nem is számítottam rá, hogy megörökítem ezt a kalácsot. Tegnap nem sok kedvem volt konyházni, de azért ebédre kellett volna valami. Benéztem a hűtőbe, láttam, hogy van egy tál dinsztelt káposzta. Eszembe jutott, hogy krumplileves mellé káposztás kalácsot csinálok. Rutinból bedagasztottam 1 kg lisztet a szezámmagos kifli tésztája szerint (de vaj nélkül). Tudtam, hogy ebből négy rúd keltkalács lesz, de kettőre van káposzta, és az elég is ebédre. De ha van még két rúdnyi tészta, akkor az legyen édes, majd elfogy délután. Nem túl sok fantáziával abban maradtam, hogy legyen kakaós kalács. Hát olyan sikere lett, hogy csak lestem. Mire eszembe jutott, hogy talán betehetném a blogba, már fényképnyi sem maradt belőle. Így csak egy nyers állapotban készült képem van róla.
Hozzávalók a tésztájához:
1 kg (fehér) liszt, 5 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 3,5 dl tej, 4,5 dl tejföl, 4 kávéskanál só, a kenéshez 1 tojás. (+ 1 kanál cukor, ha sütés előtt meg akarjuk szórni a tetejét, de ez el is hagyható.)
 
A tészta elkészítése:
A lisztet átszitáljuk. A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk egy kicsit, hogy felfusson. A liszt közepébe krátert készítünk, ebbe öntjük a tejes élesztőt, hozzáadjuk a tejfölt, az edény szélhez szórjuk a sót. Mindebből rugalmas, sima felületű tésztát dagasztunk. Egy órán át kelesztjük nyugodt meleg helyen. (Kicsit kevesebb idő is elegendő neki.)
(1 kg lisztből 4 rúd kalács lesz.)
Hozzávalók a töltelékhez rudanként 4 evőkanál tejföl, 4 evőkanál cukor, 2 kiskanál kakaópor (natúr, nem cukrozott).
(Tehát, ha 1 kg lisztből mind a négy rúd kakaós lesz, akkor az itt adott mennyiséget négyszerezni kell. De a kakaóson kívül még számtalan egyéb ízesítés is elképzelhető. Mint mondtam nálunk két rudat párolt káposztával töltöttem meg, ez sós töltelék, ennek a tetejére cukor helyett durva szemű sót szórhatunk, de valamilyen mag (pl. szezámmag, hántolt napraforgó) is finom lehet. Édes kalács lehet még pl. fajhéjas, diós, mákos stb. is.)

Elkészítése: Az 1 kg lisztből készült, megkelt  tésztát négy részre osztjuk. Kinyújtjuk az egyik adag tésztát kb. fél ujjnyi vastagra (kb. akkora átmérőjűre, mint a tepsink, amiben meg szeretnénk sütni). Megkenjük bőven tejföllel, rászórjuk a cukrot, majd a kakaót, és feltekerjük, mint a bejglit. Sütőpapírral kibélelt vagy kikent tepsibe tesszük, tojással megkenjük, s egy kanál kristálycukorral megszórjuk. Előmelegített 180 fokos sütőben megsütjük.  

Az eMpszi étrendjében ez tésztanapi étel. De ha vigyázni akarunk a vonalainkra, akkor a káposztásat jobban ajánlom, mint a kakaósat. :)