Oldalak

2011. március 30., szerda

89. lépés: Lassan járj, tovább érsz!

 
Azt hiszem, a másodikos olvasókönyvemben volt ez a közmondás. Sokáig nem értetettem. Aztán valaki – talán apám – elmagyarázta. Néha eszembe jut, és olyankor igyekszem megfogadni a tanácsát, mert úgy egyébként hajalmos vagyok a rohanásra. No, meg arra, hogy legyen meg minden gyorsan. És lehetőleg minél több dolog egyszerre. 

Hat évvel ezelőtt az utolsó előtti csepp az volt a pohárban, amikor a fürdőszobában a mosdó előtti nagy tükörben megláttam magam – takarítani. Láttam a tükörben egy asszonyt, aki úgy mozog, mint egy lassított felvétel. No, ettől kiborultam. Ez a lassúság már annyira nem én voltam, hogy már annál is idegenebb volt számomra, mint azok a testméretek, melyeket a tükörben láttam. 

A nagydarab emberekhez általában a lomhaság képzete kötődik. Lehet, hogy van lomha, lusta nagydarab ember, de alapvetően ez a mentalitás egy cseppet sem jellemzőbb ezzel a testalkattal, mint a vékonyabbal. Az, hogy könnyebben kifárad egy túlsúlyos, mint egy vékony, az elképzelhető, és talán természetes is. Érdekes lenne kipróbálni, hogy ki mennyivel hamarabb fárad el a szokásosnál, ha magára csatol egy 20-30 esetleg egy 50-60 kilós ólommellényt. 
Szóval nem erről a lassúságról beszélek, amikor a fenti közmondást idézem. Itt sokkal inkább a kitartásról no és a bírható mértékkel vállalt dolgokról van szó, meg annak az ellenkezőjéről, hogy „Aki sokat markol, keveset fog.” 
 
Nem könnyű türelmesnek, kitartónak, mértékletesnek lenni. Minden ezek ellen az értékek ellen hat. A gyorsaság, a pörgés, a habzsolás az Ide nekem az oroszlánt is!, az Add, Uram, Teremtőm, de rögtön – a mindenből felénk áradó tempó. De mégis, mégis megéri…
Sokszor hallottam már különböző összefüggésekben, hogy az emberek sokszor rendkívül túlbecsülik, hogy mennyire lennének képesek egy hónap alatt, viszont ennél még sokkal inkább alábecsülik, azt, amire öt év alatt képesek lennének. 


Igen, egy hónap az belátható idő. Ennyit vállalunk még. Ha megvan ennyi idő alatt, jó, ha nem, akkor így jártunk. Egy év? Kettő? Esetleg több??? Nevetséges! – Tényleg nevetséges, hogy ennyi ideig tartson valami? Ha hosszúnak tartunk – mondjuk - egy egy- vagy kétéves időt, azért hozzá sem fogunk valamihez, amihez pedig kellene, mondván, hogy az nekünk túl sok idő… No, és akkor az az egy-két év úgy telik le, hogy nem tettük meg, amit jó lett volna megtenni, és akkor ott állunk az eltelt idővel bármiféle eredmény nélkül. Mert nem értük azt el gyorsan, de lassan sem.

Tésztanapra

Medvehagymás tönkölylisztes gofrikockák (vad)snidlinges tejföllel


Hozzávalók: A gofrihoz: 40 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 1 sütőpor, 4 egész tojás, 10 dkg olvasztott vaj, 1 evőkanál cukor, 1 kiskanál só, 10 dkg apróra vágott medvehagyma, 4 dl víz. A snidlinges tejfölhöz: 4 dl tejföl, 1 csokor (vad)snidling, kevés só.
Elkészítése: A tojásokat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára. A fehérjét 1 kávéskanál sóval kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük az 1 evőkanál cukorral, az apróra vágott medvehagymával, az olvasztott vajjal, majd apránként hozzákeverjük a sütőporral elvegyített lisztet és a vizet. Végül óvatosan hozzákeverjük a tojáshabot. Gofrisütőben kisütjük. Hagyjuk hűlni, majd kocákra vágjuk a gofri mintája nyomán. A snidlinget apróra vágjuk, összekeverjük a tejföllel és a gofrikockákkal tálaljuk. 


A 89. lépésben érdemes azon elgondolkodni, hogy mi van akkor, ha valamit nem tudunk gyorsan elérni. Akkor nem is fogunk hozzá, ha hosszabb ideig tart? És ha a változás nélkül telik el az a hosszabb idő, akkor… ?

Holnap folytatjuk.

7 megjegyzés:

  1. Bizony, bizony... Sokat gondolkodtam magamon és a velem történő dolgokon az elmúlt másfél hétben. Sokat tapasztaltam és sokat tanultam. Lassan a következtetések levonásával is megvagyok. Ha lesz időd, kedved, majd elolvasod őket.:)
    Apropó: túl gyanús, hoyg napok óta senki sem ír... Az történt az utóbbi időben többször is, hogy egyszerűen nem tudom megnyitni a blogomat. A tervezésbe, bárhová beléphetek, módosíthatok az Irányítópultból, de ahhoz, hogy "visszajöjjön" a blog, meg kell változtatnom a nevét. Így aztán volt már vagy 6 neve is az idők során. Arra lennék kíváncsi, hogy gondod van-e a belépéssel? Kérlek, ha be tudsz lépni hozzám, hagyj egy kommentet! Ugyanezt kérem Vízicsibétől, Gondaanyutól és Zitától is!:) Köszi előre is.

    UI. Ma voltam a nagyobbik lányommal a patakparton és mi is szedtünk "vadakat": csalánt, salátaboglárkát és sóskát. Holnap krémlevest szeretnék készíteni belőle. Anyósom kertjéből pedig már begyűjtöttem egy-két zöldet (újhagyma és fokhagyma, snidling, citromfű, édeskömény), úgyhogy azokat is fel szeretném használni ebbe-abba.
    Jó éjt mindenkinek!:)

    VálaszTörlés
  2. Sedith, bizony nem tudok belépni hozzád napok óta. Valami olyan szöveg jelenik meg, mintha a blog nem is létezne. Akartam is írni ezzel kapcsolatos e-mailt, csak még nem került rá a sor. De jó, hogy most itt tudom mondani. És örülök, hogy technikai gond és nem egyéb. :)
    Nagyon várom, hogy megoldódjon, s láthassam az ott írtakat.

    No, a zöldeseket is megyek, s nézem, mert most nagyon bele vagyok habarodva ebbe a témába. :)

    Neked is jó éjt!

    VálaszTörlés
  3. Én sem tudok belépni, nekem is azt írja ki, amit Gyöngyinek...a blog nem létezik....írtam is neked hozzám :):)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a visszajelzéseket.
    Gyöngyi, Csibe, küldök mailt az új elérhetőséggel, csak nem tudom, hoyg akkor most újra kell küldenem a meghívókat?

    VálaszTörlés
  5. Én se tudok Edit, már jó ideje.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. En is megtapasztaltam, hogy a feleslegesen cipelt hajtomegem lelasitotta a mozgasomat. Minel nagyobb volt a plusz kilo, annal lassabb lett a mozgasom.
    Ez a modszer is megkivanja a turelmet, a kitartast. Nagyon igaz az altalad idezett kozmondas! Lassan jarj, tovabb ersz! :-)
    Megfigyeltem magamon, hogy a kilok-dekak jonnek es mennek az elvalsztas soran is, de a vegeredmeny egy kellemesen lassu es tartos fogyas. :-)

    VálaszTörlés