Oldalak

2011. március 6., vasárnap

65. lépés: Jó lesz ez még valamire?

 
Érdekes lenne egy olyan felmérést csinálni, hogy van-e összefüggés a túlsúlyra való hajlam és aközött a késztetés között, hogy nemcsak gyűjtögetjük, de őrizgetjük is a dolgokat. Vannak emberek, akik könnyűszerrel szabadulnak meg minden olyan dologtól, melyre egy ideje már nem volt szükségük, s úgy ítélik meg, hogy egyhamar nem is lesz. Ha ilyen tárgyra bukkannak a holmijuk között, már adják is tovább. És vannak mások, akik meg minden vicket-vackot őrizgetnek, mondván, ki tudja, mire lesz ez még jó. Miért nehéz elengedni a lomokat? Nehéz elengedni egyáltalán? Elengedni nehéz vagy eldönteni, hogy lesz-e még rá szükség? Talán úgy hozzánk tartoznak, hogy az életünk egy darabja lettek? Tényleg így van ez? 

 

Ez már megint olyan kérdés, melyre nem tudom a választ, de nagyon szeretném tudni. Lehet-e összefüggés az őrizgetős hajlam és a hízásra való hajlam között. Vajon nagyobb százalékban őrizgetik-e  a kalóriákat zsír formájában raktározva, akik a lomjaikat is őrizgetik? 

Sok túlsúlyra hajlamos ember mondja, hogy lassú az emésztése. Sok időre van szüksége az elfogyasztott ételnek, hogy végig menjen a tápcsatornán. Aztán ezen a lassú úton sokkal több ott is marad belőle, mintha csak úgy átszaladna rajtunk. Nehezen engedjük el, őrizgetjük – persze nem tudatosan – a tápanyagokat is a testünkben? 

Mennyire lehet összefüggés átvitt értelmű és konkrét dolgok között? Nehezen engedünk el szükségtelenné vált tárgyakat, idejét múlt kapcsolatokat, rossz emlékeket, emésztési salakanyagokat? Gondunk van az elengedéssel? Valahogy valamivel belecövekelünk az áramlásba? Súlyos dolgok ezek… 

Milyen tapasztalataitok vannak erről?

Tésztanapra


Az lassú emésztésről jutott eszembe a hajdina, mert éppen ennek a problémának a kezelésére is ajánlják. A gyógyhatáson túl is érdekes dolog olyan ételeket felfedezni, melyek már-már feledésbe merültek. Ilyen a hajdina is. Régen általánosan elterjed gabonaként fogyasztott élelmiszer volt, ma meg már szinte különlegességszámba megy. Érdemes azonban beillesztenünk az étrendünkbe.

Kakaós hajdina


Hozzávalók: 1 dl hajdina, 4 dl víz, 1 késhegynyi só. 5 dkg méz (2 csapott evőkanál), 1 dkg kakaópor (1 csapott evőkanál), reszelt citromhéj, fél citrom leve.  
Elkészítése: A sós vízben lassú tűzön addig főzzük a hajdinát, amíg a vize elfő. Mikor egy kicsit meghűlt, hozzákeverjük a mézet, a kakaóport és a citromot.
(Ez a mennyiség két adag desszertnek is elegendő, persze, meg lehet enni egyszerre is. Ha erre lenne ingerenciánk, fogjuk rá a túl lassú emésztésünkre vagy a nyuszira. :D) 


A 65. lépésben az elengedésről esett szó. Lehet, hogy ha kívül megváltozunk, akkor az belül is okozhat változást? Mindenesetre, ha megszabadulunk a szükségtelen dolgoktól, abból csak hasznunk lehet. Nyilván megkönnyebbülünk tőle.

 
 Holnap folytatjuk.

13 megjegyzés:

  1. Hajdina kása. Ez jut valamiért eszembe. Még nem ettem, de itt az ideje. Én nem hiszem, hogy gyűjtögetnék, és el is tudok engedni dolgokat is meg embereket is.
    Apósom nagy gyűjtögető és raktározó, hajjaj ! de ő mindig sovány ill. normál testalkatú volt.

    VálaszTörlés
  2. gondaanyu, akkor ez a tippem nem jött be, vagy van kivétel, ami erősíti a szabályt (rögtön kettő!) . :)

    Igen, így főzve is kása lesz ez a hajdina. De nyilván sósan is lehet készíteni, de én mindig így csinálom, mert ezt szeretem. De fogok keresni sós receptet, és kipróbálom majd azt is.

    VálaszTörlés
  3. Én nem gyűjtögetek. Sőt, mostanában inkább selejtezek, újra és újra átpakolom a dolgokat, csak azokat tartom meg ami kell. Hajdinám van itthon ( még a candida kúrából maradt) de nekem nem ízlik.

    VálaszTörlés
  4. Na eszembe jutott még valami...gondaanyu szavairól...apám és a húgom, no meg a főnököm, az igazi felhalmozók. Ami a sz*rnál többet ér, azt ők összegyűjtik, apukám már csak gyűjtögette...
    Mindegyik sovány, ill. normál testalakatu, én meg nem gyűjtök szinte semmit. Nincsenek régi ruháim, használati tárgyaim, lomtalanítok, selejtezek...

    VálaszTörlés
  5. Vízicsibe, akkor már élek a gyanúperrel, hogy ez a szokás és a testalkat nálam és az anyósomnál csak véletlen egybeesés. Nekem nagyon nehezemre esik bármit kidobni (vagyis esett, mert már igyekszem jó irányba változni :) ) A csontsovány anyósom, meg mindent kidob, ami a keze ügyébe akad. Innen vontam le a téves következtetést. De azért még várom a véleményeket a témában.

    VálaszTörlés
  6. Egy ideig orizgetem, majd amikor rajovok, hogy nem fogom hasznalni becsomagolom es odaadom valakinek, aki tudja hasznalni es orul neki.
    Nehezen dobok valamit a szemetbe.

    Meg soha eletemben nem ettem hajdinat.
    Itt az ideje, hogy megismerjuk egymast! :-)

    Eredmenyes szep hetet Mindenkinek! :-)

    VálaszTörlés
  7. Én is nagy selejtező vagyok. Minden évben a tavaszi nagytakarításkor kilapátolom a lakásból azt, amihez egy évig nem nyúltam hozzá. Ruhákat, dísztárgyakat, konyhai eszközöket, könyveket, stb. Utálom a kacatokat és utálok felhalmozni. Szeretek levegősen élni, kevés "csomaggal".

    Az apám soha semmit sem dob ki. A lakás tele van 40 éve semmire sem használt szirszarokkal. Világ életében sovány volt, 172 cm magas és van vagy 62 kg vaságyastul.

    Tudomásul kell venni, hogy a női szervezetet raktározásra tervezte a természet. A női szervezet háromszor lassabban bont le és ürít ki, a női szervezet zsírszövet-aránya pedig 5-ször annyi, mint egy férfi szervezeté.
    Emellett megfigyeltem azt, hogy a sovány nők nem igazán anya-típusok, nem nőiesek, nem táplálják a környezetüket. A botsáskák lélekben is szárazak, a lelkük sem gömbölyű. A botsáskák irtóznak saját nőiségüktől. Én meg ezt figyeltem meg.

    Hm. Tényleg eszembe jutott csak egy villanásra is hogy le akarok fogyni?!
    Ugyan minek? :))

    A hajdinát utálom. Minden gabonát szeretek: a gerlit imádom,a kölest úgyszintén, a barnarizsért is odavagyok, de a hajdina.... nagyon nem jön be.

    VálaszTörlés
  8. Hááát... ez nagyon felszabadító volt Gyöngyi! :))
    Valódi megvilágosodás-élmény volt.
    Jó vagyok így, ahogy vagyok. A franc akar botsáska lenni. :))
    Szép napot! :)

    Elengedtem minden hülyeségemet az "így kéne kinéznem" meg "nem így kéne kinéznem" terén. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Köszönöm. Ez csúcs volt így kora reggel. :)

    VálaszTörlés
  9. Botsáska...most ezen röhögök nagyon...és az első osztály mindig párnás...ez meg az én jelmondatom. :)

    VálaszTörlés
  10. Konyhasuvickolás közben határozottan jól esett olvasni a véleményeteket:):)

    VálaszTörlés
  11. Én bizony a gyűjtögető életmódot folytatók közé tartozom... lomokat is, kilókat is gyűjtök lelkesen!:o) Időről-időre átválogatom a cuccaimat, átcsoportosítom, majd szépen visszapakolok mindent, ugyanis amint kidobom, rögtön eszembe jut, hogy jééé... nekem ilyenem is van, és azonnal hiányozni kezd! Remélem, a kilóimat hiányérzet nélkül eresztem majd el. Amúgy úgy tűnik, beálltam az 1 kg/hét súlyvesztésre. Szépen, lassan majdcsak elfogy a felesleg! :-))

    VálaszTörlés
  12. Jó estét, neketek!

    Ircsike, az itt olvasható kommentek fényében, azt kell mondanom, kezed fenntartással a hajdinát. De én szeretem. (Igaz, nekem azért olykor elég extrém ízlésem van. :) )

    Duende, örülök, hogy így hatottak a szavaim. :) Ez így jó!
    Én mondtam egyszer ezt a botsáskát, ugye? Mert én szoktam erre gondolni. De ha meg eddig nem mondtam, akkor ez a "nagy szellemek találkozása".
    És egyébként én sem szeretnék botsáska lenni. :)
    Rebeka, ez teljesen jó tempó!

    VálaszTörlés
  13. Hát ezt nem lehet megállni,hogy ne írjak! Nagyon tetszik ez "az első osztály mindig párnás"!!Én nagyon lassan haladok,de lehet hogy a párnáimat szeretem a legjobban4 Köszönöm,jót nevettem!

    VálaszTörlés