Oldalak

2011. január 26., szerda

Huszonhatodik lépés: Állj fel, és menj tovább!


Ültem reggel az asztalnál, megettem a kis narancsos, banános, vörösáfonyás gyümölcssalátámat, aztán elkezdtem tervezni a napomat. És észre sem vettem, hogy a kezem a vörsáfonya után nyúl, és már a számban is volt egyszerre vagy öt szem. Aztán észbekaptam: Ember, a vörösáfonyának 3-4000 Ft. kilója, és úgy akarod itt nyelni, mint kacsa a nokedlit! Figyelj már, kérlek! Az íze? A zamata? A napsugár, ami beleköltözött a nyáron? Az emberek, akik a munkájukkal idejuttatták az asztalodra, és te? És a te munkád, amivel megkerested az árát? És az evés pillanata? Az evésé, amikor csak ti vagytok ketten: a vösösáfonya és te? És nincs ott helye semmilyen harmadiknak, semmi reggeli feladatlistának! Hát igen…

Hasonlóan jártam ezzel, mint annak idején (még 2005-ben) a tojásos krumplival, amikor csak akkor vettem észre az evési kísérletet, mikor már számban volt a falat, pedig se evésidő nem volt, és a tojásos krumpli az ételtársítás szabályainak a legkevésbé sem felel meg. Ez a tojásos-krumplis élmény értette meg velem a piszchés éhség és a tudattan evés fogalmát. Most a vörösáfonya meg arra hívta fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy ha a fő szabályokat be is tartjuk, mindig ott van bennünk a kisördög, az a bizonyos lehúzó erő, ami időről időre keresztbe tesz, mely kihasználja, ha elbambulunk, elkényelmesedünk a magunkra figyelésben, és időről időre kísérletet tesz a felfelé vivő spirál mozgásirányának megfordítására.

Akkor nem nyeltem le a tojásos krumpliból bekapott falatot, „csak” elindultam egy érdekes gondolat nyomán, melyből aztán a könyv is született. A vörösáfonyát azért szépen megettem, úgy ahogy kell, odafigyelve, hiszen éppen ott volt az evés ideje, és éppen egy olyan evésé, melyben ott a vörösáfonya helye. Most pedig mindezt biztatásul mesélem el. Azért, hogy tudd, nem az a baj, ha valami olyasmi történik, amit jobb lett volna elkerülni, hanem az lenne a baj, ha ilyen esetben azt mondanánk, ha úgysem tudok úgy élni, ahogy szeretnék, akkor mindegy, akkor hagyjuk a csudába az egészet! Ez nagyon téves gondolat lenne, mert ha nagyon kisarkítjuk, hasonlít ahhoz, mintha azt mondanám, hogy ha nem vagyok tökéletes, akkor minek is éljek. Ha nem lakhatom palotában, akkor akár a sárban is fekhetek. Ugye, ezt senki sem gondolja?!

Ha egyszer meg is esik, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, a következő pillanatban már a jó úton mehetek tovább. Ahogy a mondás tartja: A sikeres és a sikertelen embert nem az különbözteti meg, hogy a sikeres állandóan talpon marad, hanem az, hogy a sikeres, ha elesik, utána felkel, leporolja magát, és megy tovább. A sikertelen pedig ott marad fekve a földön. Mindig érdemes felállni, és továbbmenni, ha ott van előttünk a cél.

Holnap zöldségnap

Ma délután Vízicsibéhez kattintva eltátottam a szám a csodálkozástól. Mintha összebeszéltünk volna, ő már be is írta a vörslencse-levest, amit én holnapra terveztem. http://kimeloetelek.blogspot.com/
Azt is érdemes megnézni. Tipikus esete annak, hogy az ételek változatokban élnek. :)

Leves vöröslencsével


Hozzávalók: 2 közepes sárgarépa, 1 közepes petrezselyemgyökér, 10 dkg póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg vörös lencse, 2 dkg vaj, só, őrölt fekete bors. (Citrom, tejföl)
Elkészítése: A lencsét átválogatjuk, megmossuk, lecsepegtetjük. A zöldségeket megtisztítjuk karikára vágjuk. A vajat megolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, majd pár percig kevergetve pároljuk rajta a répákat és a pórét. Hozzáadjuk a lencsét, megsózzuk, borsozzuk, felöntjük 1 liter vízzel, s a forrástól számított 10 percig főzzük. Tálaláskor ízlés szerint citromot és tejfölt is adhatunk hozzá.

  

A huszonhetedik lépésben arról volt szó, hogy előfordulhat ugyan, hogy nem minden a terveink szerint sikerül, és letérünk a hasznos úrtól, de még ezt is a javunkra fordíthatjuk akkor, ha a célt szem előtt tartva visszatérünk a választott utunkra. Melyre minden felismert kitérő után visszatérhetünk. Ha  elesünk is néha, felállunk, leporoljuk magunkat és megyünk tovább. Mert csak az sikertelen, aki ott marad a porban.

Holnap folytatjuk.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jo erzes olvasni a kisordogrol, a hibakrol.... senki nem tokeletes es szuksegunk van a biztatasra.
    Nagyon szep gondolatokat irsz Gyongyi!
    Szamomra lelekemelo minden sorod!

    Ami kulon erdekes, eppen tegnap pillantottam meg az eleskamraban a voroslencset! Leves lesz belole!

    Vidam, szep napot Mindenkinek!

    VálaszTörlés
  2. Ircsike! Ez a vöröslencse itt kering valahol a közös virtuális terünkben. Vízicsibe is azt főzött mára. :)

    Neked és a többieknek is nagyon szép napot kívánok!

    VálaszTörlés
  3. Pár napja én négyszer eszem egy nap. Teszteltem magam, és nekem ennyi kell, hogy végig tudjam csinálni.
    A reggeli időm minden nap fél 8 és 8 között van. Mivel ide a céghez 11-kor hozzák a többieknek az ebédet, kialakult az az évek során, hogy 11-kor ebédelünk. Vacsorára nálam legtöbbször este 7-nél előbb nem kerül sor, mert akkor érek haza ( vagy még ennél is később). Azt vettem észre magamon, hogy ezt az időt ( 11-től 19/20-ig)egyszerűen nem tudom kihúzni úgy, hogy nem eszek semmit közben. Sokkal jobbnak látom, hogyha a köztes időben, ilyenkor megeszek egy kis kávéscsészére való aszalt gyümölcsöt, vagy olajos magvat. Kitöltöm a csészébe, ez a mennyiség, nem több, és odafigyelve megeszem, közben nem csinálok mást. Minden ember más, én így tudom betartani azt, hogy nem nassolok, ha délután 2 és fél 3 között eszem egy keveset. Mindig gyümölcsöt(vagy almát, vagy a fentebb írtakat). Nekem nem megy a napi háromszori étkezés, mert akkor estére már a csillagokat látom és válogatás nélkül bármit felfalnék, ami az utamba kerül. Ezzel a módszerrel viszont tökéletesen kibírom a napot. Számomra ez így optimális. Nagyon jó, hogy most erről írtál, mert én így tudok továbbmenni a botladozások után. Örülök, hogy erre rájöttem és már nem kínoz az éhség délutánonként.

    VálaszTörlés
  4. Ha így érzed jól magad, akkor neked most ez a hasznos. Én is örülök, hogy találsz jó megoldást, a személyre szabottság a lényeg. A személyre szabott értelmes rend.

    VálaszTörlés
  5. Igen, ugyanígy gondoltam én is...most a lázzal küzdök, de majd ezt is legyőzöm....

    VálaszTörlés