Oldalak

2010. május 16., vasárnap

Vasárnapi leves


Nem emlékszem, hogy itthon valaha is más leves lett volna egy „hétköznapi” vasárnap. Azaz, ha nincs semmi különleges alakalom ünnep, akkor egészen biztos, hogy ilyen leves készül a vasárnapi ebédhez. Ez tulajdonképpen nem egészen egyféle leves, mert az változó benne, hogy készülhet különböző állat (baromfi, sertés, marha) különböző részeiből, és nagymértékben változhat benne a színhús-csont arány is. (Lehet húsos csont, csontos hús, színhús, farhát, de akár csirkecomb is, aprólék vagy pulykanyak és a többi és a többi…). Lehet benne a levesbetét grízgaluska, cérnametélt vagy akár még májgombóc is.

Az alapanyaga néha összefüggésben van a második fogással. Pl. ha csontnélküli karajból készül a főétel, akkor a karajcsont a leves alapanyaga, vagy ha rántott csirkecomb v. csirkemell a második fogás, akkor a csirke csontja és bőre kerül a levesbe, esetleg némi aprólékkal gazdagítva. Lehet, húsos disznócsontból, de akár szín disznóhúsból is, ha a főtt húst is szeretnénk enni. Ha marhahúsból van, akkor a tormás főtt marhahús biztos, hogy a további fogások között szerepel.

A húsfélén kívül kell még hozzá egy adag leveszöldség, melybe elengedhetetlenül beletartozik két-három szál sárgarépa, egy-két szál petrezselyemgyökér, egy krumpli, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, 8-10 szem bors, 3 kk só. Lehet még benne egy közepes zeller (vagy amennyi van), esetleg karalábédarab, káposztatorzsa, egy-egy zöldpaprika, paradicsom, a szezontól függően.

A megtisztított alapanyagokat kb. 4 liternyi (szigorúan) hideg vízbe feltesszük főni. Amikor felforr, annyira visszavesszük a tüzet, hogy csak éppen bugyogjon. Teljesen nyugodtan mindenféle mozgatás nélkül főzzük. Kb. 3-4 óra a fövésideje. Amikor megfőtt leszűrjük. Külön edényben kifőzzük a levesbetét. Ezt kifőzhetjük egy adag leszűrt levesben, vagy ha nagyon keveselljük a leveset, akkor ételízesítős vízben is főhet a tészta vagy a galuska.

A levest a levesbetéttel együtt tálaljuk, de a benne főtt húsfélét, zöldséget külön adjuk mellé, s ebből mindenki annyit és azt tesz a levesébe, amennyit, amit szeretne.

Apám a vasárnapi levest mindig snidlinggel (metélőhagyma) ette. Gyerekkoromban, amióta az eszem tudom, mindig volt snidlingünk. Én is szeretem. És mióta keretes házunk van, van snidlingünk is, és azóta megint teszek a vasárnapi levesembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése